ARTIST STATEMENT

I am Beáta Szabó, a visual artist living and working in Budapest. I create within the pentagram of women, the body, food, magic, and medicine, which I interpret through the meanings of the five senses, wholeness, and health. I am inspired by the shadowed knowledge of women, the stories stored within the female body, and the kitchen as an alchemical laboratory. I am fascinated by viscera, the inside of the body. As a painter, I depict food in my body, in different stages of digestion, in darkness, or I build body from food in my sculptural works. For me, magic is a healing science that can be used to remedy social and historical injustices. I am drawn to cannibals, witches, and all dehumanized beings marginalized by society—those feared for their mysterious dark powers, who can cook, eat raw, or even consume others with their vaginas.

 

At sixteen, I attended a forensic autopsy. It was the first time I saw a human body being opened, one that had barely cooled, having just been brought in fresh from a wedding. The experience was so visceral that it felt as if the incision had been made on my own belly. Yet, following the incision, a vibrant hidden inner garden was revealed, which I explored with feverish curiosity. This event, along with childhood hospital experiences I survived, led me to my short-term medical studies.

 

Since I began painting, I have always applied paint to the canvas with my hands, building up increasingly heavy and thick layers over time. Today, I treat it like clay, with the canvas serving purely as a supporting structure. At a pivotal moment, I decided to mold from food what I had previously shaped with paint, leading to the creation of my chocolate-and-fat female belly sculptures. Eating them became a true happening. Participants were completely absorbed in the act of cutting into and tasting a sculpture resembling a human belly, one that might even appear to bleed. In those fleeting moments, the sculpture, the participants, and I became one in an intense and forbidden sensation. This experience of unity led me from painting toward performativity. The healing, magical, and religious connections between the body and food appear in other works of mine as well. I prepare medicine from my own tears to heal emotional wounds, and I turn wine into blood, offering it to those who find their way to my subterranean cistern shrine, hoping for redemption.

 

Performing miracles as a woman or setting up an underground pub where I serve my own brewed beer as an elixir forms a space where we can all connect through the intoxicating sensation of forbidden freedom.

 

 

//


Szabó Beáta vagyok, Budapesten élő és dolgozó képzőművész. A nő, a test, az étel, a mágia és az orvoslás pentagrammában mozgok, amit én az öt érzék, a teljesség és az egészség jelentésben használok. A nők árnyékban élő tudása, a női testben tárolt történetek és a konyha mint alkímiai labor inspirálnak. A test belseje, a zsigerek érdekelnek. Festőként az ételeket a testemben, a különböző emésztési fázisokban, a sötétben ábrázolom, vagy ételszobraimban testet formázok belőlük. A mágia számomra gyógyító tudomány, mellyel társadalmi és történelmi igazságtalanságok is orvosolhatók. A kannibálok, a boszorkányok foglalkoztatnak, és minden társadalomból kirekesztett, dehumanizált lény, akitől félni kell, mert ismeretlen sötét hatalmánál fogva képes akár bárkit megfőzni, nyersen megenni vagy a vaginájával elemészteni.

 

Tizenhat évesen igazságügyi boncoláson vettem részt. Ekkor láttam először, hogy felvágnak egy emberi testet, ami még szinte ki sem hűlt, mert akkor hozták frissiben egy lakodalomból. Az élmény tényleg annyira húsbavágó volt, mintha az én hasamon ejtették volna azt a sebet. Majd a metszést követően feltárult egy színekben gazdag rejtett, belső kert, amit akkor ott lázas kíváncsisággal fedeztem fel. Ez és a gyermekkoromban túlélt kórházi események vezettek rövid távú orvosi tanulmányaimhoz.

 

Amióta csak festek, a festéket kézzel kenem a vászonra idővel egyre súlyosabb és vastagabb rétegekben, ma már úgy használom, mint az agyagot, a vászon csak tartószerkezetként funkcionál. Egy kritikus ponton úgy döntöttem, hogy inkább ételből öntöm ki azt, amit festékből formázok. Így készültek a csokoládéból és zsírból készült női has szobraim. Ezek elfogyasztása igazi happeningekké alakult. Teljesen beszippantotta a résztvevőket az akció és a játék ereje, hogy felvágunk és megkóstolunk egy emberi hasnak látszó szobrot, ami akár még vérzik is. Az esemény pillanatai, amikor a szobor, a résztvevők és én, mind eggyé válunk egy szuggesztív és tiltott érzésben olyan egység élmény számomra, ami a festészettől a performativitáshoz juttatott. A test és az étel közötti gyógyító, mágikus és vallásos kapcsolat jelenik meg azokban a munkáimban is, amikor a könnyeimből gyógyszert preparálok az érzelmi sebekre, vagy amikor a bort vérré változtatom és felkínálom a földalatti ciszterna szentélyembe tévedőknek megváltás reményében. Nőként csodát tenni vagy kocsmát felállítani a föld alatt, ahol a saját főzésű söröm árulom, mint bájitalt olyan happeningek, ahol mind együtt a tiltott szabadság érzésében kapcsolódhatunk.