I am Beáta Szabó, a visual artist living and working in
Budapest. I create within the pentagram of women, the body, food, magic, and
medicine, which I interpret through the meanings of the five senses, wholeness,
and health. I am inspired by the shadowed knowledge of women, the stories
stored within the female body, and the kitchen as an alchemical laboratory. I
am fascinated by viscera, the inside of the body. As a painter, I depict food
in my body, in different stages of digestion, in darkness, or I build body from
food in my sculptural works. For me, magic is a healing science that can be
used to remedy social and historical injustices. I am drawn to cannibals, witches, and all
dehumanized beings marginalized by society—those feared for their mysterious
dark powers, who can cook, eat raw, or even consume others with their vaginas.
At sixteen, I attended a forensic autopsy. It was the
first time I saw a human body being opened, one that had barely cooled, having
just been brought in fresh from a wedding. The experience was so visceral that
it felt as if the incision had been made on my own belly. Yet, following the incision, a vibrant hidden inner garden was revealed,
which I explored with
feverish curiosity. This event, along with childhood hospital
experiences I survived, led me to my short-term medical studies.
Since I began painting, I
have always applied paint to the canvas with my hands, building up increasingly
heavy and thick layers over time. Today, I treat it like clay, with the canvas
serving purely as a supporting structure. At a pivotal moment, I decided to
mold from food what I had previously shaped with paint, leading to the creation
of my chocolate-and-fat female belly sculptures. Eating them became a true
happening. Participants were completely absorbed in the act of cutting into and
tasting a sculpture resembling a human belly, one that might even appear to
bleed. In those fleeting moments, the sculpture, the participants, and I became
one in an intense and forbidden sensation. This experience of unity led me from
painting toward performativity. The healing, magical, and religious connections
between the body and food appear in other works of mine as well. I prepare
medicine from my own tears to heal emotional wounds, and I turn wine into
blood, offering it to those who find their way to my subterranean cistern
shrine, hoping for redemption.
Performing miracles as a
woman or setting up an underground pub where I serve my own brewed beer as an
elixir forms a space where we can all connect through the intoxicating
sensation of forbidden freedom.
//
Szabó Beáta vagyok, Budapesten élő és dolgozó képzőművész.
A nő, a test, az étel, a mágia és az orvoslás pentagrammában mozgok, amit én az
öt érzék, a teljesség és az egészség jelentésben használok. A nők árnyékban élő
tudása, a női testben tárolt történetek és a konyha mint alkímiai labor
inspirálnak. A test belseje, a zsigerek érdekelnek. Festőként az ételeket a
testemben, a különböző emésztési fázisokban, a sötétben ábrázolom, vagy ételszobraimban
testet formázok belőlük. A mágia számomra gyógyító tudomány, mellyel társadalmi
és történelmi igazságtalanságok is orvosolhatók. A kannibálok, a boszorkányok
foglalkoztatnak, és minden társadalomból kirekesztett, dehumanizált lény,
akitől félni kell, mert ismeretlen sötét hatalmánál fogva képes akár bárkit
megfőzni, nyersen megenni vagy a vaginájával elemészteni.
Tizenhat évesen igazságügyi boncoláson vettem részt. Ekkor
láttam először, hogy felvágnak egy emberi testet, ami még szinte ki sem hűlt,
mert akkor hozták frissiben egy lakodalomból. Az élmény tényleg annyira
húsbavágó volt, mintha az én hasamon ejtették volna azt a sebet. Majd a
metszést követően feltárult egy színekben gazdag rejtett, belső kert, amit
akkor ott lázas kíváncsisággal fedeztem fel. Ez és a gyermekkoromban túlélt
kórházi események vezettek rövid távú orvosi tanulmányaimhoz.
Amióta csak festek, a festéket kézzel kenem a vászonra idővel
egyre súlyosabb és vastagabb rétegekben, ma már úgy használom, mint az agyagot,
a vászon csak tartószerkezetként funkcionál. Egy
kritikus ponton úgy döntöttem, hogy inkább ételből öntöm ki azt, amit festékből
formázok. Így készültek a csokoládéból és zsírból készült női has szobraim. Ezek
elfogyasztása igazi happeningekké alakult. Teljesen beszippantotta a
résztvevőket az akció és a játék ereje, hogy felvágunk és megkóstolunk egy
emberi hasnak látszó szobrot, ami akár még vérzik is. Az esemény pillanatai,
amikor a szobor, a résztvevők és én, mind eggyé válunk egy szuggesztív és
tiltott érzésben olyan egység élmény számomra, ami a festészettől a performativitáshoz
juttatott. A test és az étel közötti gyógyító, mágikus és vallásos kapcsolat
jelenik meg azokban a munkáimban is, amikor a könnyeimből gyógyszert preparálok
az érzelmi sebekre, vagy amikor a bort vérré változtatom és felkínálom a
földalatti ciszterna szentélyembe tévedőknek megváltás reményében. Nőként
csodát tenni vagy kocsmát felállítani a föld alatt, ahol a saját főzésű söröm árulom,
mint bájitalt olyan happeningek, ahol mind együtt a tiltott szabadság érzésében
kapcsolódhatunk.