The pseudo-cannibalistic theme of the Belly Banquet project led me back to the viscera again. I searched for a way how to put liquid in my belly molds, and found a solution with condoms. To create intestines in my ganache cream belly molds, I filled condoms with grape syrup. In the process, I realized the exciting tactile experience of the filled condoms could be used on their own as a different sensory object. So I filled them with beverages. While I offered an injection needle to access the drinks, I also encouraged people to find other creative ways to drink from them.
//
GASZTRO-ENTERO ÖRÖMÖK
A Belly Banquet munkám pszeudo-kannibalizmusa adta a gondolatot, hogy ismét a belsőségekkel foglalkozzam. Kerestem a legmegfelelőbb módot arra, hogyan tudok folyadékot elhelyezni a has szobraimba, és az óvszert találtam a legjobb megoldásnak. Az óvszereket szőlőszörppel töltöttem meg, és mint beleket helyeztem el a ganázskrémből készült hasba. Mindeközben izgalmas tapintási élményt okozott a megtöltött óvszerek érintése, ezért önmagukban is használni kezdtem őket, mint önálló, érzéki tárgyakat. Italokat töltöttem beléjük, melyek hozzáféréséhez egy injekciós tűt kínáltam fel lehetőségnek. Ugyanakkor játékra hívtam az érdeklődőket és rábíztam az óvszerek felnyitását a kreativitásukra, ami számomra is meglepő megoldásokat hozott.
MANIFEST
I, Beáta Szabó, from my
beginnings, have since been involved in unmarried fornications, whoring,
superstitious witchcrafts, money-lending and other such thievery, and have
caused harm and danger to many good Christian and pious men through my arduous
and forbidden craft. Most recently in the year 2022, I did gain rich rewards
through concoction and sale of a most charming brew.
Transmuted by Mark Richards
MANIFESZTÁCIÓ
Mivel én, Szabó Beáta eleitől fogva nőtelen paráznaságokba,
kurválkodásokba, babonás boszorkányi mesterségekbe, pénz és egyéb lopásokba
elegyítvén magam, azon tillalmas mesterségemmel sok keresztyén jámbor
férfiaknak kárt és veszedelmet okoztam. Közelebb pedig az elmúlt 2022.
esztendőnek nőtte felé bűbájos seritalt kotyvasztván és árusítván tehetős
javadalmakat szereztem. Darabontok, deákok igen jártak hozzám, ott dőzsöltek,
ittak, részegeskedtek, hegedültek, táncoltak szállásomon. Ezeket nem
tagadhatom, de ha tagadnám is, dato termino comprobálván, megkívánom a jure,
hogy az incata juxta Decretum Tripartitum Pars 1-ae, Titulum 15., Partem 3-a,
Titulum 32. aliasquae positivas Divas humanas patriae leges pramissa tortura et
aqua proba, ad extradandos complices atquae maleficos revelandos vivi comburio
büntettessek, hogyha pedig ad mortem nem condamnáltathatnék, mortuo homagio
florenos 40 convincáltassam. Et protestatur. Pro incatam: quae in persona cupit
exmitti. Deliberatum Part
<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>
The Solution is Binding
the eyes saw, the heart beat,
harm the one who beat them
the heart loved, the eyes cut
harm the one who cut them.
Hidden knowledge is passed from woman to woman within a
family, passed from mother to daughter, grandmother to granddaughter. They had
to unburden themselves of their knowledge before they died. Until then, it was
a pressing concern, a kind of grievous torture. It passed to them by touch.
Possessing knowledge was a weight that had to be endured. A line of words
unspoken, of secrets. Repeat it.
the eyes saw, the heart beat,
harm the one who beat them
the heart loved, the eyes cut
harm the one who cut them.
The witch of folk religion is a living figure, a fusion of
many images across Europe. S/he is both a respected and a feared member of the
community. A stranger, but not bad, nor good. S/he loosens and binds, heals, enchants, assumes forms, charms. In words, in actions.
Many methods are known, and generally based on sympathetic or analogous magic.
Similar to similar, what is above, so below, what is small, so large.
the eyes saw, the heart beat,
harm the one who beat them
the heart loved, the eyes cut
harm the one who cut them.
In the medieval period, women still brewed beer, a job
that required special knowledge and tools. Something was hidden. The image of
the Western witch was presumably based on the alewives, whose special clothing
— a large hat, a loose skirt — shaped the image. These women knew plants and
how to extract their healing effects, and they knew how beer was formed. It was
an elixir, the power of the plant, the power of the word, was cooked into it.
Solution.
Text by Anna Zsoldos
Transmuted by Mark Richards
//
Oldás-kötés
szem meglátta, szív megverte,
annak ártson aki megverte
szív szerette, szem megverte
annak ártson aki megverte.
A rejtett tudás egy családon belül nőkről nőkre szállt,
anya a lányának, nagyanya a lányunokájának adta át. Ők csak úgy halhattak meg,
ha a tudásukat letették, addig kínkeserves kínok között voltak. Egymás
megérintésével szállt át. A tudás birtoklása súly volt, amit el kellett bírni.
Ki nem mondott szavak és titkok sora. Ismétlése.
szem meglátta, szív megverte,
annak ártson aki megverte
szív szerette, szem megverte
annak ártson aki megverte.
A népi hitvilág boszorkánya élő alak, Európa-szerte
megannyi képzet összeolvadása. A közösség egyben tisztelt és félt tagja.
Idegen, de nem rossz és nem jó. Old és köt, gyógyít, ráolvas, alakoskodik,
bájol. Szóval, tettel. Megannyi eljárás ismeretes, ezek általában a
szimpatetikus vagy analógikus mágián alapultak. Hasonlót a hasonlóhoz, ami fent
az lent, ami kicsiben, úgy nagyban.
szem meglátta, szív megverte,
annak ártson aki megverte
szív szerette, szem megverte
annak ártson aki megverte.
A középkorban a nők még mindig főztek sört, egy munka
volt, melyhez speciális tudás és eszközök kellettek. Valami rejtekező. A
nyugati boszorkány kép feltételezések szerint a sörfőző asszonyok speciális
ruházatán - nagy kalap, bő szoknya alapszik. Akiknek ismerniük kellett a
növényeket, gyógyhatásuk kinyerését. Amit sörré, elixírré formáltak. A növény
erejét, a szó erejét főzve bele. Oldva.
Zsoldos Anna
<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>
The name IXIR is a variant of the Turkish word iksir, which means potion. It is clearly related to the word “elixir” in the West. The Hungarian word bájital (potion) is itself of Turkish origin, the word bağ is derived from the verb bind. Solution is binding.
My initial concept was to brew beer as a woman, to draw attention to the ancient origins of brewing by women and the nature of this medieval housework, and also to address the unequal gender perception of the use of alcohol. My experience of this long, slow brewing process required perseverance, care, and a lot of attention, I was drawn more and more to the mystique of potions. I discovered increasingly inconceivable historical restrictions on women who brewed beer. Around the 16th century, English alewives found their products could be labelled potions, and they could be branded witches for brewing. With the rise of European guilds, patriarchal society could take control of the lucrative beer trade as well as keeping independent women in their place. As a female artist, I felt close to the situation of these single, usually widowed or unmarried women, modestly living from their own work. I decided to reappropriate the prejudice of this role. I would turn it around and say I didn’t even make beer, but potions. By reciting an old indictment text, I declared myself a witch and in this act I regained my power, because yes, I do have magic power!
Az IXIR név a török iksir szó változata, mely bájitalt jelent. Egyértelműen köthető a nyugati elixír szóhoz. A bájital szó maga is török eredetű, a bağ köt igéből ered. Oldás-kötés.
Kezdeti koncepcióm az volt, hogy nőként sört főzzek, ezzel felhívjam a figyelmet a női sörfőzés bizonyítottan ősi eredetére és középkori házimunka jellegére illetve foglalkozzam a nők és az alkohol viszonyának a férfiakkal nem egyenrangú társadalmi megítélésére. A kitartást, gondoskodást és sok odafigyelést kívánó hosszú és lassú sörfőzési munkafolyamat tapasztalatai során figyelmem egyre inkább a bájitalok misztikája felé fordult. Egyre abszurdabbnak találtam azt, hogy a 16. századi angliai sörfőzőnők sörét bájitalnak titulálták, őket pedig boszorkányként démonizálták pusztán azért, hogy a patriarchátus átvegye a hatalmat a jövedelmezőnek tűnő sörkereskedelem felett. Nagyon közelinek éreztem ezen egyedülálló, általában özvegy vagy hajadon, de mégis a saját munkájukból szerényen megélő, független nők helyzetét a saját nő-, művész- és egzisztenciális létemhez. Úgy döntöttem teljesen belehelyezkedem ebbe a szerepbe, még jobban kisajátítom azt, majd megfordítom, és azt mondom, hogy én nem is sört főztem, hanem bájitalt. Magamat pedig boszorkánynak vallom egy korabeli per vádirat átfogalmazásával, és ez által az aktus által visszaveszem a hatalmam, mert igen, tényleg varázshatalmam van!
We organized a community event related to the belly on the creative platform of the MÁL/TÍÐ Institute. During the event, we created sculptures of female bellies. I made negative molds of the navels and bellies of several women. Then we poured the positives with different foods like chocolate, coconut oil and gelatin. We consumed these body-food sculptures as part of a banquet. For example, a belly made of coconut oil was spread on bread, garnished with jam.
So in
this way, bellies became food and that food went into our bellies, literally. With this pseudo-cannibalistic banquet ritual, we played sensually at
the transmutation intersection of food and body.
//
A MÁL/TÍÐ Institute kreatív platformján egy a női hashoz kapcsolódó közösségi eseményt valósítottunk meg. Az esemény során női has szobrokat hoztunk létre. Szilikon negatívot vettem több nő hastájáról. Majd különböző ételekből, mint csokoládé, zsír és zselatin együtt megöntöttük a pozitívokat. Ezeket a test-étel szobrokat azután egy bankett keretén belül elfogyasztottuk. A kókuszzsírból készült hasat például kenyérre kentük lekvárral körítve.
A test szó szerint étellé vált és az étel testté. Ezzel a pszeudo-kannibalisztikus
bankett rituáléval az étel és a test transzmutációs határterületén érzékien játszottunk.
Photo, video: Paulina Mąka
It is Dark
Inside Bread
Beáta Szabó:
Kenyérbél /Trust Your Gut!
I once talked
to Gábor Gerhes about his magnum opus, the Atlas. Designed as
a three hundred and sixty page, photo-based image encyclopedia, Gerhes
discusses black through an entire chapter, including the little-discussed idea
that basically everything inside our bodies, under our skin and flesh is dark
because it’s dark inside. In a sort of
teaser exhibition to his Atlas at the Fészek Artists’ Club last year, “The
darkness inside the body” was written on the wall.
We rarely
think of the darkness within the human body because the viscera are only
visible when the unity breaks, the skin-flesh ruptures, and light enters the
intestines, glands, vital organs along the tip of a foreign object. Other
times, when we’re together, we don’t see what is going on inside. We just feel
the processes going on in order: our hearts are beating, lungs are rising,
esophagus is transporting, stomachs are rumbling, intestines are rolling, maybe
something hurts. Despite the advancement of medicine, our bodies are a mystery.
We are gripped by a majestic uncertainty when we think about what is happening
in the dark under our skin. In the paintings presented at the exhibition of Kenyérbél
/Trust your gut! by Beáta Szabó, we perceive this
strange darkness at the sight of blackness around various foods that have begun
to digest in places.
Once again,
we are in a kind of anatomical theatrical situation, as we were in the
Semmelweis Museum of History of Medicine for Beáta Szabó 's earlier
exhibition. Entitled Wounds of
Light /The Anatomy of Colours. Those works depicted
exposed bodies and human guts in the permanent exhibition of the thematic
exhibition space which I also opened. Then as now I considered it important to
highlight the biographical antecedent that Beáta Szabó was a medical student for
some time before her art studies, so her interest in anatomy is two-way. While
at the Wounds of Light/ The Anatomy of Colours exhibition
we saw the observable conditions after death, in her latest works seen here,
Beáta Szabó examines the functioning and internal processes of the living
organism, including digestion.
The process
of digestion, the breakdown and passage of food through the living organism is internally
a well-perceived but invisible process. We saw a visual, and considering the additional
smells, a multi-sensory experience of the bodily route of food could be found
in a fine art environment not so long ago. In 2008 in Budapest the Ernst Museum
showed Wim Delvoye’s famously infamous Cloaca, or
rather a version of it. Delvoye made the first version of his kinetic digestive
system project in 2000, accompanied by the motto “more than a shit machine”.
The structure, which models the process of human nutrition, has a mouth,
stomach, horseshoe gut, pancreas, and includes bottles containing various
enzymes, and a conveyor belt that transports feces daily with regular feeding.
Courtesy of Delvoye, you can see the path of food, the mechanism of action of
body fluids, all the way to the final product. If we flip through the photos
and videos of the work, our first impression is how sterile the whole thing is.
Its sterility is mostly emphasized by how bright it is in the basic white cube
space of contemporary museums around the digestive machine. Food passes and
decomposes between shiny, transparent glass balloons, metallic-shiny hollow
sections. Cloaca presents the process
of human nutrition deprived of all its mystery. Beáta Szabó also analyzes this
procedure, but with the help of black backgrounds - unlike Delvoye - she shows
that we are still inside the body. So while standing in front of her
paintings,we are facing a fundamentally invisible sight.
At
the exhibition of Kenyérbél /Trust Your Gut!, the theme is
food and its transcendence through digestion. In the paintings shown here, in
addition to the potato paprikash, the potatoes au gratin and the onion soup
that have just arrived in the stomach, some of which have already been marred
by the acid, we find bread. Bread gained its highest symbolic meaning in
Christianity in the Eucharist. Consumption of wine (the blood of Christ) and
bread (the body of Christ) symbolizes union with Christ. Digestion and
absorption, the process of becoming one can be interpreted as a symbolic and
ordinary, profane process in the exhibition. In the performance video for Kenyérbél
/Trust Your Gut! accompanying the exhibition, bread as a
body metaphor and the correlation between bread crumb and real gut can also be
seen. And yes, we may think even less about how it is dark inside bread before
we break it.
I hereby opön
the exhibition.
Emese Mucsi
A kenyérben is sötét van
Szabó Beáta: Kenyérbél
/Trust Your Gut!
Egyszer Gerhes Gáborral beszélgettem készülő magnum opusáról, az Atlasról. A háromszázhatvan oldalasra
tervezett, fotóalapú
képes enciklopédiában
Gerhes egy teljes fejezeten keresztül foglalkozik a fekete színnel, azon belül
pedig azzal a kevésszer
tárgyalt gondolattal, hogy a testünkön
belül, a bőrünk és
hússzöveteink alatt alapvetően
minden fekete, mert odabent sötét van. „The darkness inside the body” -
olvashattuk az Atlas egyik teasereként is értelmezhető kiállításán tavaly a Fészek
Művészklubban.
Azért is gondolunk ritkán az emberi testen belüli sötétségre,
mert a zsigerek csak akkor láthatóak, ha megbomlik az egység, felszakad a bőr-húsburok, és az
idegen tárgy hegye mentén a belek,
mirigyek, a létfontosságú
szervek közé is bejut a fény. Máskor, mikor egyben vagyunk, nem látjuk,
mi folyik belül, csak érezzük, hogy rendre zajlanak a folyamatok:
ver a szívünk, emelkedik a tüdőnk, továbbít
a nyelőcsövünk,
zuborog a gyomrunk, hullámzik a belünk, esetleg fáj valamink. Az orvostudomány
fejlődése ellenére a testünk
még mindig misztérium, fenséges bizonytalanság fog el minket, amikor arra
gondolunk, hogy mi történik a bőrünk alatt, a sötétben.
Szabó Beáta Kenyérbél /Trust Your gut! című
kiállításán bemutatott festményein
ezt a furcsa sötétséget érzékeljük a különböző,
helyenként
emésztésnek indult ételek körüli
feketeség
láttán.
Ismét egyfajta anatómiai színházi helyzetben vagyunk, mint
anno a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, Szabó Beáta A fény sebei, a színek anatómiája című korábbi
kiállításán, ahol kitárt testeket, emberi belsőségeket ábrázoló munkái kerültek a tematikus
kiállítóhely
állandó showjába. Azt is én
nyitottam meg, és
akkor és most is fontosnak
tartottam kiemelni azt az életrajzi
előzményt, hogy Szabó Beáta művészeti tanulmányait megelőzően egy ideig
orvostanhallgató volt, az anatómia iránti érdeklődése tehát kétirányú. Míg A fény sebei, a színek anatómiája kiállításon a halál
beállta után
megfigyelhető állapotokat láthattunk, Szabó Beáta itt látható legújabb munkáiban
az élő szervezet működését, belső folyamatait, azon belül is az emésztést
vizsgálja.
Az emésztés
folyamata, az étel
szétbomlása és végighaladása az élő szervezeten egy belülről jól érzékelhető, azonban láthatatlan folyamat.
Vizuális - illetve figyelembe véve a
járulékos szagokat,
multiszenzoriális - tapasztalatot az étel
testbeli útvonaláról éppen képzőművészeti
környezetben lehetett
szerezni, nem is olyan rég, 2008-ban
Budapesten, amikor Wim Delvoye híres-hírhedt Cloacáját, illetve annak
egyik verzióját
lehetett látogatni az Ernst Múzeumban. Delvoye a „több, mint szarógép”
mottóval
kísért kinetikus emésztőrendszer-projektjének első verzióját
2000-ben készítette
el. Az emberi táplálkozás folyamatát
modellező
szerkezetnek van szája, gyomra, patkóbele, hasnyálmirigye, különböző
enzimeket tartalmazó palackok tartoznak hozzá és egy futószalag, ami rendszeres etetés mellett naponta szállítja az ürüléket. Delvoye jóvoltából tehát végig lehet nézni az étel útját, a testnedvek
hatásmechanizmusát, egészen
a végtermékig. Ha átpörgetjük a műről készült fotókat,
videókat,
akkor az első benyomásunk az lesz, hogy mennyire steril az egész, a sterilitását pedig leginkább az hangsúlyozza
ki, hogy a kortárs múzeumokban
alap white cube térben
mennyire világos is van az emésztőgép körül.
Csillogó,
átlátszó üvegballonok, fémes-fényes
zártszelvények
közt halad, bomlik az étel. A Cloaca
minden titokzatosságától
megfosztva mutatja be az emberi táplálkozás folyamatát. Szabó Beáta is ezt a
procedúrát elemzi, a fekete hátterek segítségével
azonban - Delvoye-jal ellentétben
- éppen azt érzékelteti,
hogy még a testen belül vagyunk,
festményei előtt állva tehát egy alapvetően láthatatlan látvánnyal szembesülünk.
A Kenyérbél /Trust Your Gut! kiállításon az emésztés
révén az étel és annak átlényegülése a téma. Az itt látható festményeken az éppen a gyomorba érkezett, részben már savmarta paprikás krumpli, rakott
krumpli, hagymaleves mellett a kenyér is
megjelenik. A kenyér -
mint tudjuk - a kereszténységben az eucharisztiában nyerte el legmagasabb
szimbolikus jelentését. A bor (Krisztus vére) és a kenyér (Krisztus teste) elfogyasztása a
Krisztussal való egyesülést
jelképezi. Az emésztés
és felszívódás, azaz eggyé válás folyamata a kiállításon szimbolikus és hétköznapi, profán procedúraként is értelmezhető.
A kenyér mint testmetafora, a kenyérbél és valódi bél megfeleltetése
látható
a kiállítást kísérő Kenyérbél című performansz-videón is. És igen, arra talán még kevesebbszer gondolunk, hogy mielőtt
megszegjük, a kenyérben
is sötét van.
A kiállítást mögnyitom.
Mucsi Emese
ÉLETMŰSZERÉSZET/ORGAN CONCERT
[2]On Orlan’s photograph entitled L'Origine de la Guerre there is a man with an erected penis. Her picture
matches the size, composition and nearly
every detail of Courbet’s painting.
//
[2] Orlan L'origine de la guerre című fotóján egy meredő péniszű férfi
szerepel. Képe a Courbet-festménnyel méretben, kompozícióban és szinte minden részletében megegyezik.
............................................................................................................................................................
17. 04. 2018 - 31. 07. 2018
Translation: Zsuzsanna Bodóné Hofecker
//
Horányi Ildikó művészettörténész, főmuzeológus megnyitó beszéde:
HNM Semmelweis Museum of History of Medicine, Budapest, Hungary
As an accompanying event, I painted in the courtyard of the museum during the exhibition time. There was a finissage event when I showed the finished painting entitled ’Corpse of Venus’. As a collateral event, the painting took a place in the permanent exhibition of the Museum during the program of the Autumn Festival of Museums.
Photo: Eszter Blahák
Mucsi Emese kurátor, művészeti író (Artmagazin) megnyitó beszéde:
I MISS YOU FOREVER AND EVER NORWAY XOXO
group exhibition, Blip Blip Blip Art Gallery, East Street Arts Patrick Studios, Leeds, England, GB
Circle; video, epoxy putty, notebook size, 2016
https://www.youtube.com/watch?v=xYQdDPrnx9U
https://vimeo.com/192318585
group exhibition, Blip Blip Blip Art Gallery, East Street Arts Patrick Studios, Leeds, England, GB
Circle; video, epoxy putty, notebook size, 2016
https://www.youtube.com/watch?v=xYQdDPrnx9U
https://vimeo.com/192318585
Photo: Helena Kate Whittingham
...............................................................................................................................................................................................................................................
EMPTY YOUR POCKETS!
group exhibition, Pocket Gallery, Reykjavik, Iceland
Curated by Valgerður Ýr Magnúsdóttir in collaboration with Ieva Grigelionyte
Pocket universe; T-shirt (made in Turkey), traditional notebook with my notes, pencil, key, coins, adhesive plaster and a wire hanger made by me, 70 x 50 x 5 cm, 2015
Photo: Valgerður Ýr Magnúsdóttir
Curated by Valgerður Ýr Magnúsdóttir in collaboration with Ieva Grigelionyte
...............................................................................................................................................................................................................................................
SOFRA
Workshop of the Painting Department, Faculty of Fine Arts, Anadolu University, Eskişehir, Turkey, 2015
Sofra / Turkish table, painted and sticked installation on canvas (newspaper, cards, textiles, napkin, papers for cakes coffee beans, acryl paints, oil pastels), 151 x 113 cm, 2015
Photo: Leyla Varlık Şentürk
...........................................................................................................................................................................................................................................................................................................
AFTER NATURE
Show of EEA (European Exchange Academy)
Program of 2015-Norway / After Nature
Nordic Artists’ Centre Dale, Dale I Sunnfjord, Norway, 2015
Observer, video installation (the materials of the installation: an axe, wood, stone, metal, leather, titles, tapes, wire, threads from a pink wig, flour, motherdough, paper, chalk, acrylic paints, epoxy putty), 75 x 200 x 55 cm, 2015
https://www.youtube.com/watch?v=SSTXlzhpAjc
https://vimeo.com/168647414
https://www.youtube.com/watch?v=SSTXlzhpAjc
https://vimeo.com/168647414